Amikor úgy döntöttem, belevágok a házi kencekeverésbe, két dologtól tartottam kissé: honnan fogok szerezni alapanyagokat és van-e eszközöm a kotyvasztáshoz. Két kép élt bennem a képkeverés körülményeiről; az egyik a bolti kozmetikumok reklámjaiból ismerős laboratóriumi háttér, ahol komoly képpel tekintik meg kémcsöveik tartalmát fehér köpenyes, kutatók(nak tűnő emberek).
A másik pedig a nyolcvanéves javasasszony képe, aki a "fűben, fában orvosság van" igazság hordozója és vidéki kunyhójában szárogatja a növényeket, nagy fazekakban kavar titokzatos szagú és állagú, ám annál hatékonyabb löttyöket.
Ehhez képest én a harmadik emeleten lakom és van egy viszonylag jól felszerelt, ám a "laboratóriumi" jelzővel semmiképp sem illethető konyhám.
Mint kiderült, mindez tökéletesen elég a munkához - a fenti képen bemutatom leghűségesebb segítőtársaimat.
1. Fertőtlenítés
Hozzávalók: vízforralók, keverőtál, papírtörlő, fondü-villa, és egy (képről sajnos lemaradt) tálca.
Mivel legtöbbször műanyag tégelyekbe rakom a krémet, nem tudom leöblítés után szájukkal lefelé a sütő rácsára állítva sterilizálni őket, mint anyukám szokta a befőttes üvegeit. Ezért fogom a tégelyeket, a tetejüket is, belerakom őket egy keverőtálba, a vízforralóból pedig forró (de nem lobogó) vizet loccsantok rájuk.
Kicsit hagyom állni őket a forró fürdőben, majd a fondü-villával (de lehet rendes villa, kanál, csipesz, stb. is) kiszedem őket, és tiszta tálcára terített két réteg papírtörlőre állítom szájukkal lefelé, hagyom lecsöpögni. A biztonság kedvéért még áttörlöm őket (szintén papírtörlővel) hogy ne maradjanak nedvesek - mindezt úgy, hogy szigorúan kívül fogom meg őket. Mindezt a konyhaszekrény olyan pontján, amit többé kevésbé letisztítottam és a kencefőzés ideje alatt nem főzök-szöszmötölök ott mással, ami belé szállhatna, hozzáérhetne, stb.
2. Főzés
A képen látható egyliteres lábasba beleteszek némi vizet ésegy kerámia tálat (ez nálam a csokifondüs tál, aminek rendeltetéséből adódóan is bírnia kell a hőt, ugye). Ebben a vízfürdőben olvasztom fel és kavargatom a hozzávalókat. A kavargatást a fondüvillával végzem, azért, mert kicsi felületére a lehető legkevesebb krém tapad rá. Néhány krémnek kifejezetten jót tesz, ha nekiesünk kézi tejhabosítóval - krémesebb, lazább lesz és az alapanyagok garantáltan elkeverednek.
3. Porciózás
Az elején arra törekedtem, hogy szigorúan a megadott mennyiségekkel dolgozzam - mára rájöttem, hogy az alapanyagok mértéke a fontos, egymáshoz képest. Ennek a kimérésére pedig tökéletesen megteszi egy kanál (mert lehet merni vele fél kanálnyit, két kanálnyit), vagy egy bögre. A legprofibb eszközöm az IKEÁs mérőkanál szett (ahol a kanalakra rá van írva, hány ml. fér beléjük) leginkább akkor használom őket, amikor a kész kencéket kiadagolom.
4. Tárolás, formázás
A legtöbb krémemet márkás bolti kencék üres dobozaiban tartom, családtagoktól kunyerálok kiürült dezodoros tokot de néha azért elcsábulok és veszek üres tégelyt. Szuper tárolóedénykéket lehet kapni a hobbiboltokban is (kicsi gyöngyfűzéshez használt tégelyektől kezdve a nagyobb, szép formájú üvegtégelyekig). Maca egyik kedvence a sparos kicsi paradicsompüré üvege, jómagam pedig egy kiürült hajzselés szórófejes üvegen tartom a testolajamat.
A szilárdabb kotyvalékokat (mint a fürdőgolyó) remekül lehet homokozókészlettel, szilikon sütőformával alakítani - nekem jól bevált a cumisüveg kupakja.
Remélem, ezzel a felsorolással mindenkit meggyőztem, hogy egy átlagos háztartásban is megvan minden, ami a keveréshez kell - a következőkben beszerezzük az alapanyagokat és hozzá látunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése