Maca vadrózsaolajos arckréme

 

további képekért kattints ide

Múlt héten arckrém főzésbe fogtunk Macánál, melynek  rendező elve a következő volt: tegyünk bele mindent, ami kéznél van, harmonizál egymással és hasznos számunkra. Ahogy Macám kifejtette: "minél többféle kellemes anyag legyen a termékben" Hát, elég sok kellemes anyagunk volt...

Mivel e blog feltett célja, hogy kedvet csináljon az otthoni kencekészítéshez és ne elrettentsen, először az egyszerűsített receptet teszem közzé - ami az arányokat tartalmazza.

Aztán bemutatom, mi mindent kutyultunk bele.

Arányok: (kb. 150 g kence biztos lesz belőle)

1 egység (bő evőkanál)  méhviasz

3 és 1/4 egység vaj (shea, mangó, kakaó)

4-5 egység zsíros olaj (búzacsíra, kukorica, vadrózsa, mandula, stb)

20 csepp illóolaj

1 egység rózsavíz

A vajakat és zsíros olajokat, valamint a méhviaszt Maca belerakta a vízfürdőbe (lábosba víz, kis-közepes lángon a tűzhelyre, abba belemerített egy hőálló edény és abba rakta a cuccot) és felolvasztotta. Mikor felolvadtak, kikapta a meleg vízből és hasonló módszerrel (ti. vízfürdő) felmelegítette a rózsavizet, hogy ne hűtse le a kencét a belekeveréskor. Addig az olvadt kencealapba adagolta az illóolajakat és kézi tejhabosítóval kavargatta legalább öt percen át. Fél kézzel közben kiskanalanként töltötte hozzá a rózsavizet.

Megjegyezném, hogy nagy fegyverténynek könyveltük el, hogy a zsíros kence és a vízbázisú rózsavíz a tejhabosító közreműködésére összeállt és a víz azóta sem csapódott ki - nem kellett emulgeálószert használnunk. (Az emulgeálószerek olyan anyagok, amelyek elősegítik egymásban nem oldódó folyadékok egymásban való eloszlatását, azaz az emulzió létrehozását.)

Amit mi beleraktunk:

1 egység méhviasz (kb 1 púpos evőkanál)

1 egység mangóvaj

1 egység kakaóvaj

1 és 1/4 egység shea vaj

1 bő teáskanál szőlőmag olaj

1 bő teáskanál ligetszépe olaj

1 bő teáskanál jojoba olaj

2 teáskanál vadrózsa olaj

1 bő evőkanál kukoricacsíra olaj 

5 csepp szantál olaj

5 csepp tömjén olaj

5 csepp jázmin olaj

5 csepp mirha (valójában majd' fél üveg, mert meglódult)

1,5 evőkanál rózsavíz

Azért neveztem el vadrózsaolajas krémnek, mert üdvös hatása miatt bőven tettünk bele, én viszont nehezen barátkozom az illatával - ez is jelzés arra, hogy nemcsak a hatóanyag, hanem az illat is fontos. Magával a krémmel meg vagyok elégedve éjszakára mindig használom, ebben a szép időben nappal is.

Eszközök az otthoni kencekeveréshez

 

Amikor úgy döntöttem, belevágok a házi kencekeverésbe, két  dologtól tartottam kissé: honnan fogok szerezni  alapanyagokat és van-e eszközöm a kotyvasztáshoz. Két kép élt bennem a képkeverés körülményeiről; az egyik a bolti kozmetikumok reklámjaiból ismerős laboratóriumi háttér, ahol komoly képpel  tekintik meg kémcsöveik tartalmát fehér köpenyes, kutatók(nak tűnő emberek). 

A másik pedig a nyolcvanéves javasasszony képe, aki a "fűben, fában orvosság van" igazság hordozója és vidéki kunyhójában szárogatja a növényeket, nagy fazekakban kavar titokzatos szagú és állagú, ám annál hatékonyabb löttyöket.

 Ehhez képest én a harmadik emeleten lakom és van egy viszonylag jól felszerelt, ám a "laboratóriumi" jelzővel semmiképp sem illethető konyhám.

Mint kiderült, mindez tökéletesen elég a munkához - a fenti képen bemutatom leghűségesebb segítőtársaimat.

1. Fertőtlenítés

Hozzávalók: vízforralók, keverőtál, papírtörlő, fondü-villa, és egy (képről sajnos lemaradt) tálca.

Mivel legtöbbször műanyag tégelyekbe rakom a krémet, nem tudom leöblítés után szájukkal lefelé a sütő rácsára állítva sterilizálni őket, mint anyukám szokta a befőttes üvegeit. Ezért fogom a tégelyeket, a tetejüket is, belerakom őket egy keverőtálba, a vízforralóból pedig forró (de nem lobogó) vizet loccsantok rájuk.

Kicsit hagyom állni őket a forró fürdőben, majd a fondü-villával (de lehet rendes villa, kanál, csipesz, stb. is) kiszedem őket, és  tiszta tálcára terített két réteg papírtörlőre állítom szájukkal lefelé,  hagyom lecsöpögni. A biztonság kedvéért még áttörlöm őket  (szintén papírtörlővel) hogy ne maradjanak nedvesek - mindezt úgy, hogy szigorúan kívül fogom meg őket. Mindezt a konyhaszekrény olyan pontján, amit többé kevésbé letisztítottam és a kencefőzés ideje alatt nem főzök-szöszmötölök ott mással, ami belé szállhatna, hozzáérhetne, stb.

2. Főzés

A képen látható egyliteres lábasba beleteszek némi vizet ésegy kerámia tálat (ez nálam a csokifondüs tál, aminek rendeltetéséből adódóan is bírnia kell a hőt, ugye). Ebben a vízfürdőben olvasztom fel és kavargatom a hozzávalókat. A kavargatást a fondüvillával végzem, azért, mert kicsi felületére a lehető legkevesebb krém tapad rá. Néhány krémnek kifejezetten jót tesz, ha nekiesünk kézi tejhabosítóval - krémesebb, lazább lesz és az alapanyagok garantáltan elkeverednek.

3. Porciózás

Az elején arra törekedtem, hogy szigorúan  a megadott mennyiségekkel dolgozzam  - mára rájöttem, hogy az alapanyagok mértéke a fontos, egymáshoz képest. Ennek a kimérésére pedig tökéletesen megteszi egy kanál (mert lehet merni vele fél kanálnyit, két kanálnyit), vagy egy bögre. A legprofibb eszközöm az IKEÁs mérőkanál szett (ahol a kanalakra rá van írva, hány ml. fér beléjük) leginkább akkor használom őket, amikor a kész kencéket kiadagolom.

4. Tárolás, formázás

A legtöbb krémemet márkás bolti kencék üres dobozaiban tartom, családtagoktól kunyerálok kiürült dezodoros tokot de néha azért elcsábulok és veszek üres tégelyt. Szuper tárolóedénykéket lehet kapni a hobbiboltokban is (kicsi gyöngyfűzéshez használt tégelyektől kezdve a nagyobb, szép formájú üvegtégelyekig). Maca egyik kedvence a sparos kicsi paradicsompüré üvege, jómagam pedig egy kiürült hajzselés szórófejes üvegen tartom a testolajamat.

A szilárdabb kotyvalékokat (mint a fürdőgolyó) remekül lehet homokozókészlettel, szilikon sütőformával alakítani - nekem jól bevált a cumisüveg kupakja.

Remélem, ezzel a felsorolással mindenkit meggyőztem, hogy egy átlagos háztartásban is megvan minden, ami a keveréshez kell - a következőkben beszerezzük az alapanyagokat és hozzá látunk!

Minka bemutatkozik

Minka  "civilben" joggal és civil szervezetekkel foglalkozik, jelenleg otthon  van egy egyéves lánykával. (Akinek a születésénél egyébként  Maca volt jelen, így lett apás helyett Macás szülés)

Sokat és szívesen foglalkozom kézműves tevékenységgel; rajzolok, varrok, lakberendezek, festek, főzök. (ezekről bővebben a minkablogon olvashattok).Egy ideje krémet, kencét is. Azért kezdtem hozzá, mert a szaglásom szülés után is érzékeny maradt, egyre szívesebben szagoltam illóolajokat. Aztán az interneten kutakodva rájöttem, hogy egyre többen készítenek otthon házilag krémeket, kozmetikumokat, így belevágtam. Kicsit tartottam tőle, mert bonyolultnak tűnt, de aztán nagyon jól éreztem magam a konyhában, olajak, vajak s ilyesmik között és tetszett, hogy a tűzhelyen nem vacsora, hanem arckrém fő.

Szeretném, ha  más se riadna vissza a saját konyhájában való kotyvasztástól. Manapság  gasztroblogok százaitól vezérelve próbálunk ki újabb és újabb recepteket, fáradságot nem kímélve szerzünk be extra hozzávalókat s fűszereket - ennyi erővel nekiállhatunk a kézkrémnek is!

Hogy olcsóbb-e így? Azt mondanám, máshogy drága. Az alapanyagok nem olcsók ahhoz képest, hogy korábban mennyit költöttem egy krémre, viszont nem vásárolok összevissza a drogériákban reklámok  alapján, így kb. ugyanannyira jövök ki. Egyre több alapanyagom van és egyre könnyebb a gusztusom szerint összeütni valamit. (Vagy módosítani a hozzávalókon, hogy a kedvemre való legyen). Volt már, hogy a bőröm hirtelen szárazabb lett, így felolvasztottam a maradék arckrémemet és hozzáraktam egy kis tápláló hozzávalót - ezt a boltival nem merném!